Mindig is féltem mások előtt kiereszteni a hangomat.Az is nagy szó,hogy a zuhany alatt énekelek.Általában csak akkor szoktam ha egyedül vagyok otthon. Volt, hogy a szobanövényeimnek adtam elő koncertet, mikor senki más nem volt otthon, hogy meghallgassa.Sokszor rossz volt olyan ,,koncertre" elmenni amit kisebb házakban tartottak és nem volt erősítés.Rossz volt nézni,hogy mindenki énekel hallatszik a hangjuk csak az enyém nem. Rossz,hogy csúfolnak,kinevetnek,kényszerítenek. Talpra kell állnom és megvalósítanom az álmaimat. A barátaim ebben nem nagyon tudnak segíteni.De nem is kell, mert a félelmemet egyedül kell legyőznöm.
Régebben találtam egy levelet a szekrényemben amit apu írt nekem, mielőtt elhagyott minket.Ebből kiemelem a témához illőt:
Emlékszel még a mottómra: SOHA ne add fel!!!
Bármi történjék is, ne add fel.Mindig mosolyogj, légy erős. Ha önmagad akarsz lenni egy olyan világban, ahol minden arról szól, hogy
megváltozz, akkor meg kell vívnod
minden harc közül a legnehezebbet. A félelmedet és nem lesz semmi gondod az életben.Megvalósul az álmod: ÉNEKES leszel.!Ha netán egyszer az életben még találkozunk és nem valósult meg még az álmod, én megteszem.Ígérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése